2012. június 25., hétfő

Mindenféle


Elég sok mindent érzek mostanában. Ami nem feltétlenül jó. Sokkal egyszerűbb lenne egysejtű amőbaként lebegni a semmiben és nem érezni semmit. Egyre jobban szeretek aludni is. Mert akkor nem érzek semmit, kivéve persze ha álmodok. Úgy érzem, hogy az életem nem halad semerre. S most már végképp semmi célom sincs. S kellene valami. Valami, ami előrébb visz. Mert most csak toporgok egy helyben és ez idegesít.

Egyre jobban elmegy a kedvem mindentől. S egy önző izének érzem magam, mert közben látom, hogy mi történik a körülöttem lévőkkel. De nem tudok mással foglalkozni, csak azzal, hogy reggelenként arra ébredek, hogy fáj a szívem. Azóta is, mintha szorongatnák. Előbb utóbb el kell múlnia. Nagyon remélem.

De azért történnek jó dolgok is. Szombatra kaptam szabadnapot, így eltudtam menni Nanáékkal Tihanyba, a levendulafesztiválra. Ez egy kicsit rendbe tett lelkileg, de az ilyen jó dolgok sajnos csak egy-két napra tudnak feltölteni. Mindenesetre mindenképpen megérte, mert azóta is, ha becsukom a szememet, látom azt a gyönyörű öreg levendulást... Annyira szép volt. Ott szeretnék meghalni azt hiszem.

De kezdem az elején. Reggel fél kilenckor találkoztunk az Allee-nál, aztán beszálltunk a kisbuszba (egy bérelt kisbusszal mentünk), másfél óra múlva pedig már láttuk a balcsit, és megérkeztünk Tihanyba is. Évente egyszer kétszer azért jó látni a balcsit, mindig felüdülés. :D Elöszőr a levendulafesztiválra mentünk, ami a belső tónál volt, és volt mindenféle árus, leginkább levendulás cuccokkal felszerelkezve, de sok minden volt. Ettünk egy kenyérlángost, ami isteni volt, azóta is arra csorgatom a nyálamat. Ott helyben sütötték, készítették és annyira finom volt a tésztája. *_* Aztán kóstoltunk különböző lekvárokat, de nem vettem semmilyet, mert én itthon nem eszem meg. Annyira nem vagyok lekváros. Közben meg meglettünk örökítve, lehet, hogy benne leszünk valami tihanyi dokumentumfilmben. :D
Itt kivásároltuk, kinézelődtük magunkat, aztán nekiindultunk a nagy túrának. Gyalog felcaplattunk a sajkodi erdőben található erdei teázóhoz. Útközben lejött a BodyLine cipőm talpa, a jó kis minőség. :D Visszafele pedig már nem találtam meg, pedig gondolkodtam, hogy visszaragasztom. Most már mindegy. :D Szóval felmentünk a teázóhoz. Ahol ittam egy levendulaszörpöt első körben. Maga a teázó nem igazán hatott meg, hatásvadász, meg minden, és jól kitalálták, hogy ilyen környezetben van és a teraszról szép a kilátás. De magát a teázót hangulatosabbra is meg lehetne csinálni. Mindenesetre feeling volt. Ettünk a finom sütikből, amik azért annyira nem is voltak finomak, de én minden sütivel szemben kritikus vagyok. :D Itt elég sok időt eltöltöttünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, ilyesmi. :)
Aztán nekiindultunk az öreg levendulásnak, az is szép túra volt, kicsit már fájtak a tappancsaim. :D De megérte. Mert annyira szép volt. *_* Azt hiszem a nap fénypontja volt. Az a rengeteg levendulabokor, bennük a relaxált méhecskékkel, meg a fecskefarkú pillangókkal. Hoztam magammal egy kis csokor levendulát. Ha ránézek rögtön eszembe jut az a csoda...
Aztán visszaszálltunk a kocsiba és este fél tizenegykor már ágyban voltam. :)

Most pedig sorozatokat töltök, addig is elterelem egy kicsit a figyelmemet a gondjaimról. Nana ajánlotta a Dextert, belenéztem, nekem tetszik. Nem semmi a csávó. :D

S csodák csodájára kikaptam a tavalyi szabadságomat, úgyhogy ezen a héten itthon leszek. :) S pihenek, meg megyek erre arra. Jó lesz. :)


Nincsenek megjegyzések: