2014. 10. 11. Eljegyzési buli képek :3

Ez egy totál random kép, csak úgy beraktam, krumpliztunk Démonnal :D

 

Smink

 

Koordi, megtaláltam a rózsaszín cipőmet~

 

Gyűrű és manikűr :3 Avagy mutogatom a csodálatos nude körömlakkomat :D

 

Össznépi fotó :D Itt már távozóban voltunk...

 

Anyu :)

 

Apu :)

Ajándékok, amin kicsit meglepődtem, mennyi mindent kaptunk :3 A Keresztmamámtól kapott könyvecske kimaradt :(

 

Cuki bögre benne cuki bogyókkal és bagollyal~

 

Gyönyörűséges tükör~

 

Virágcsokor :3

 

Én :D

 

Jegyespár :3 Nem tudtunk összehozni egy normális fényképet XD

 

S utoljára a nagyon fincsi kókusz-csokitorta :3

Mélázok...

Anyu ma rákérdezett, hogy idén hol töltöm a karácsonyt és eszembe jutott, hogy ha minden jól megy, akkor jövőre már együtt töltjük a karácsonyt a közös lakásunkban. De nem akarom elkiabálni. Mindenesetre az ideit még otthon töltöm Anyuékkal.

Nagyon izgalmasnak ígérkezik, ha elköltözök, egy csomó tervem van arra az időre. Például saját lolita vlogot szeretnék, kiskutyát (pomerániai törpespicc~), nyuszit örökbefogadni, írogatni háztartási tippeket a lolis blogomba, ééés egy saját virágos, loli köténykét. :D Az IKEA-ban lehet kapni, már ki is néztem, az az álom köténykém és meg is akarom venni, mert ki tudja talán addigra már nem lesz. :D

S akkor már a hozzáillő konyharuha készletet is, hogy passzoljon. :D

Így aztán tavaszra munkát kell találnom, hogy minden klappoljon és terv szerint tudjunk költözni. Már nagyon izgulok. Vajon jó háziasszony leszek? Be fogjuk tudni osztani a pénzt? Most elgondolom, ahogy egy világ szurkol nekem - nekem, aki már 15 éves kora óta el akar költözni és saját háztartást vezetni -, hogy sikerüljön az álmom és minden rendben menjen. Tudom, hogy nem így van, de azért jó elképzelni. XD Mintha egy filmben lennék...

Addigra mondjuk nem ártana a saját kis vállalkozásomat sem elindítani, ki tudja, hátha, még minden lehetek. :D Elvégre a céljaimat majdnem mind elértem, boldog vagyok és mennyasszony, ráadásul Életem Szerelme fog feleségül venni. *_* Akivel ráadásul együtt fogok lakni és tökéletes életem van/lesz. De azért mégiscsak szorongok és drukkolok, hogy minden sikerüljön... Ganbatte Ichi-chan! Már nincs messze a cél!

Tök furcsa, hogy végig néztem mind a hat évad Szex és New Yorkot. Tetszik, egy csodálatos, kerek, összetett sztorija van, néha vicces, néha szomorú, akárcsak az élet. A végső párokkal is megvagyok elégedve, a Smith&Samantha páros és a Henry&Charlotte kombó a kedvencem. Carrie-t sosem szerettem, mindig is egy hisztis libának tartottam, Mirandát tisztelem, de nem tartozik a kedvenceim közé. Charlotte volt az abszolút kedvencem, mert olyan, mint én, mindig is azt tartotta szem előtt, hogy megtalálja élete szerelmét, összeházasodjon vele és gyerekeik legyenek, és sosem tévesztette ezt szem elől, bármilyen csalódást okozott neki az élet. Az, hogy megtalálta Henryt olyan örömmel töltött el engem is, mert ők nagyon összeillenek még úgy is, hogy Henrynek azért vannak fura dolgai, de Charlotte igyekszik tapintatosan megnevelni.

Carrie-t sosem értettem, mindig is egy rendes, aranyos srác után sírt, de nem volt jó neki Aidan, aki bármit megtett volna érte. Nem titok, hogy Aidan volt a kedvencem az összes pasija közül és utálom Biget. :D Nem tetszik, hogy végül vele jött össze. De ez az ő története, nem az enyém.

Mennyivel szimpatikusabb volt mondjuk a fiatal Carrie sztorija, bár most, hogy megnéztem a régit is rájöttem, hogy a kettő közötti hasonlóság egyenlő a nullával. Például Carrie elöszőr egy tornateremben feküdt le valami random pasival és nem egy íróval, s korántsem volt tökéletes neki. Aztán az apja, Carrie apja elhagyta őket kiskorában, az Anyjával nőtt fel. Valószínűleg ezért is apa komplexusos. A barátnőiről egy árva szó sincs, mivel nem New Yorkban játszódik a történet (Carrie jóval idősebb korában kerül New Yorkba), és az egész egy totál más sztori, de nem baj, azért szeretem. S mindezzel együtt a fiatal Carrie szimpatikusabb volt nekem, bár már ott is egy hisztis nő volt, de akkor is. :D Ott sem ő volt a kedvencem, hanem Maggie, de ha választanom kellene a mostani Carrie és a régi között, akkor a régit választanám, mármint a fiatalabb verziót.

Ja, ez csak ilyen random Szex és New York kritika volt, mert már a finisben vagyok, még pár rész és befejezem. :D

Eljegyzési parti YukIchi módra :D

Úgy döntöttem, hogy képek híjján elöszőr megírom a szövegelős verziót és majd később beszúrom a képeket, noha nincs sok.

Háát ööö, hol is kezdjem. Július 20.-án volt az eljegyzés és a nagy családi hepajt már augusztusban-szeptemberben megszerettük volna tartani, csak mindig közbe jött valami. Így kitolódott a dátum október 11.-re. Már régen eldöntöttük, hogy a Trófea Grillbe fogunk menni, mert ott sokfélét meg lehet kóstolni és nem jövünk ki drágábban a dologból, mintha egy átlagos étterembe mennénk.

10-en voltunk, így már jóval két héttel előre lefoglaltam az asztalunkat. Előleget is kellett befizetnem (a Trófeában 9 ember fölött kérnek 30% előleget), be is mentem és elintéztem, nagyon kedvesek voltak, mindent elmondtak, mini szerződést írtunk, számlát kaptam, és még egy tortával is megleptek minket.

Így aztán szombaton, fél háromkor találkoztunk a családdal a Trófeánál. Voltak kisebb fent akadások, mert pont aznap volt a nagy sparos futás és autóval elég nehéz volt közlekedni. De végül mindenki rendben megérkezett, és elkezdtük a nagy evést. :D

Közben meg persze bemutatkoztunk egymásnak, meg ilyesmi, de jó volt. Mi Anyuékkal ugye előbb beültünk és a pincérnek az volt az első dolga, hogy megkérdezte Anyutól, hogy hány éves vagyok. XD Loliban voltam, gondolom látszottam vagy 5-nek a hatalmas vigyorral a képemen. :D De Anyu megnyugtatta, hogy már 26 vagyok. Azért kíváncsi leszek, hogy mikor érem el azt a kort, hogy már kinézek 18-nak. :D De egy lolita sosem öregszik és én ezt be is bizonyítom.

Pezsgővel és koccintással kezdtünk, aztán Gergő körtelevet vedelt, én pedig eperlevet, de valami töménytelen mennyiségben. A végére el is fogyott a hideg eperlevük.

Én az étkezést részemről egy kis sushival, tatár beefsteakkel, pástétommal, sajtokkal, salátákkal kezdtem. Aztán áttértem a meleg ételekre, burgundi szarvast, hortobágyi palacsintát, polentát, sushit ettem. Majd a grill pult felé vettem az irányt, itt kaptam tintahalat, garnélarákot, polipot, cápát, sajtot és mellé köretnek raktam még egy kis tatárbeefsteaket és sushit. Ezekből sosem elég. Bár csak kétféle sushi volt, lazacos, húsis-uborkás nekem nagyon ízlett. Általában a sushival lakok jól, mert nem bírom visszafogni magamat. :D

Utoljára a süteményeket hagytam. Mindegyikből vettem egyet-egyet, biztos, ami biztos, de ami nagyon finom volt és amiért végül visszamentem az a gesztenyegolyó és a mézeskrémes volt. Ekkor már nagyon nem fért belém semmi, s ezután érkezett a torta (kókuszos-csokis) tűzijátékkal a tetején. Nagyon szép volt, esküvői zene szólt alatta, szóval megvolt az eljegyzéses disneylandünk. Gergő is végigkóstolta az összes vadételt és utána halakat evett. Sajnos minket nem kell félteni ha evésről van szó. :D

A tortát végül becsomagoltattuk, hazavittük és másnap megettük. Nagyon kézségesek voltak, rögtön kérdezték tőlünk, hogy becsomagolhatják e. A torta is nagyon finom volt, nem egy tipikus száraz kókusztorta, hanem egy kellemes, szaftos, csokival átitatott verzió.

Nagyon meg voltunk elégedve a Trófeával (ugye én már másodszor voltam), én abszolút ajánlom, ha az ember lánya olyan helyet keres, ahol sokfélét meg lehet kóstolni, és kedves a személyzet. Itt mindenki talál kedvére valót, nincs az, hogy valaki éhen marad. Az üdítők és néhány alkoholos ital is benne van az árban, szóval így nagyon megéri. Nekünk nagyon tetszett. S végül az eljegyzés is jól sikerült. Bár a feszülő has a nap végén nem hiányzott, meg a ma reggeli sokk, hogy nem jön rám a gatya, ami mindig is rám jött, de majd most koplalok pár napig. :D

Rég írtam...

Ez a hét nagyon jó volt, egy csomó minden történt velem. Szorgosan járok dolgozni és mellette még arra is jut időm, hogy délelőttönként összeüljünk Talyval. Múlthéten három szabadnapom volt, péntek este elmentünk megvenni a Fantasy Life-ot és azza is játsszunk most, de közben meg egy csomó tanulnivalóm van, és izgulok a Valutapénztáros vizsga miatt. De közben meg eszembe jutott, hogy még egyszer neki futok a Hívj be! című nagyszerű vámpírsztorinak, mert anno beletört a bicskám, és nem sikerült végig olvasnom. Most az elejéről kezdtem és nagyon tetszik. A végefele befognak durvulni a dolgok, de nem baj, kibírom és most végigolvasom.

Ezen a héten újrahúztuk Talyval Willt, kétszer is, de még mindig laza. Azt hiszem nem tud szoros maradni, de nem baj, én rongybabának is nagyon szeretem. Valójában rá kellett jönnöm, hogy mindegyik lányomat nagyon szeretem, mert egy darabig konkrétan rájuk sem tudtam nézni. Szegény Dorothy például hetekig ott porosodott a szekrény tetején, Will meg szét volt szedve. Bonbont rejtegetem, meg amúgy sem volt kedvem foglalkozni vele, ezért bedugtam a ruháim közé a fiókba. Aztán átmentem ugye Talyhoz egyik nap, hogy újra húzzuk Willt, és ott hagytam mind a három lányomat. Már amikor kiléptem az ajtón akkor is elfogott valami rossz érzés, valami olyasmi, hogy mégis milyen anya vagyok én, hogy ott hagyom őket másnál, még akkor is, ha Ayuval meg Yue-val lehetnek közben. Taly rápróbált Dorothyra egy fekete parókát, foglalkozott velük, én meg csütörtökön visszamentem és szó szerint bekattantak az anyai ösztöneim. Taly felajánlotta ugyan, hogy még vigyáz egy kicsit rájuk, de hiányoztak, ezért elhoztam őket. Most elkezdtem foglalkozni velük újra, Dorothyt jobban szeretem fekete hajjal, mint valaha. Nagyon egymásra találtak Ayuval, aminek örülök, mert Ayu is boldogabbnak tűnik attól, hogy Dorothy vele lehet és ez fordítva is igaz, mindkét lány csak úgy ragyog. Közben ma fotóztunk és eszembe jutott, hogy Will most lesz egy éves. Kellene neki valami ajcsi... Ha úgy marad még pénzem akkor kap egy vagy több ruhát ajándékba, de közben pedig a jövendőbeli lányomnak is meg kellene vennem a zoknit, meg a bugyit, amik alapdarabok. Olyan régen nem írtam blogot, hogy nem is említettem még, hogy nem bírtam magammal és az akció lejárta előtt két nappal befizettem Alicenál 30%-ot egy új cég a Legend Doll egyik YOSD-re. Nagyon aranyos kislány és Dorothynak szerettem volna egy pajtást, de nekem nem lesz több babám. Még Kiara meg Momiji megkapja a testét, mert megérdemlik és azt hiszem ennyivel le is tudtam a családalapítást. Két év alatt hat baba és nem tudom tartani a tempót, se pénzben, sem máshogy. Arról nem is beszélve, hogy vannak hullámvölgyeim, amikor semmi kedvem a babáimmal foglalkozni, s ilyenkor mindig másikuk vídit fel.

Ezen a héten érkezett a Pixibox szülinapi kiadása. Megkérdeztem Liát, hogy szeretne e, és végül is igen, meg én is, úgyhogy mindkettőnknek lesz pixiboxa. :3 Szerdán korábban bejöttem, hogy gyorsan tudjak venni magunknak és sikerült is, elég gyors voltam, de konkrétan 15 perc alatt el is fogyott a bővített számú dobozka. A minap éppen azt fejtegettem a Gergőnek, hogy az ember azt hinné, hogy a Pixibox milyen aranyos dolog, meglepetés csomag lányoknak, igazán cuki. De nem, mert ez valójában egy véres leszámolás terepe, ahol a nők egymást tapossák és ölik azért, hogy megkaparintsanak egyet. Ez nem egyedi dolog, a nők évezredek óta vetélkednek egymással és utána szeretik megosztani a nagy világgal, hogy ők győztek. Attól tartok, hogy bennem is megvan a mindenféle után vágyni és szerezni akarás, túlságosan is, így aztán azon leszek, hogy mostantól visszafogjak a költségeimen egy keveset. Egy év múlva össze szeretnénk költözködni és sok pénz fog kelleni, hogy berendezzük a lakást, eltudjuk tartani magunkat. Munkát kell találnom, hogy minden hónapban fizetni tudjuk a számlákat meg ilyesmi, ezért nem adhatom fel, mert tényleg szeretném az életemet a Gergővel leélni a saját kis vackunkban.

Valójában sokat gondolkoztam a héten, magamban sok mindent boncolgatok, fejtegetek, és mindent le kellene írnom, mert néha vannak jó témáim is...