Szörnyű napom volt. T_T Minden reggel kezdődött, amikor is elindultam az iskolába. Mondjuk a metrón találkoztam Takival, aminek örültem, de különösen megint késésben voltam. Az első két órán közölték, hogy cukrászat ismeretből csak holnap írunk... Éééés... Vendéglátó gazdálkodásból is. T_T Angolból pedig alapból be kell magolni valami szöveget. @_@
Jó... Ezután jött a Társadalom ismeret. Amin fel kellett olvasnom a Keleti harcművészetekről szóló előadásomat. T_T Amúgy sem szeretek az osztály előtt szerepelni, de ma különösen ideges voltam. S természetesen kinevettek. T_T De még a tanár is... Nem semmi, ugye? Mert, hogy a kölyköktől már megszoktam, hogy folyton röhögnek rajtam, de a tanároktól nem (ők mindig próbálták titkolni, hogy vicces vagyok, amiért rosszul veszem a levegőt). Szóval ez szíven talált. T_T
Ezután pedig... FOGORVOS! Mondanom sem kell, a nap fénypontja. Életem legszörnyűbb 25 perce volt... Mindenki jól nézze meg... 25! Nekem egy örökkévalóságnak tűnt. T_T Még szerencse, hogy megcsinálta a gyökértömést és azt mondta, hogy most már talán rendben lesz. Én is bízom benne...
Most pedig virslit majszolok (szigorúan a másik oldalon!) kenyérrel és mustárral és utána megpróbálok tanulni valamit. Kéne. T_T
Szebb napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése