Hazamentem...

Legalább eltudtam búcsúzni tőle... Amikor utoljára bementem hozzá, már azt számolgatta, hogy mikor mehet haza, és egy hónappal utána, pont ma, pont valentin napon... T_T A Rózsika nagyon erős, bátor ember volt, mindig mindennek örült és akkora szíve volt, mint senki másnak sem. Nagyon szeretem. Imádta az állatokat, meg állatkertbe járni, és legutóbb azt mondta, hogy majd elmegyünk... Nagyon szeretett utazni is. Sok helyre elmentünk együtt. Legalább ez vigasztal. Amikor legutoljára bent voltam nála, vittem neki egy kávét és azt mondta nekem, hogy az volt a legjobb dolog, ami a kórházban történt vele. Adtam neki egy puszit és valahogy azt éreztem, hogy rendbe fog jönni. Sajnos tévedtem. Mert még aznap este rosszabbul lett, lélegeztetőgépre kötötték és azóta nem láttam. :( Pár napja elkezdtem reménykedni, hogy rendbe jön, mert biztató jelek voltak. Sajnos megint csak tévedtem. :( Nem fer, hogy ilyen fiatalon itt hagyott minket. :(

Anyu tegnap éjjel vele álmodott és azt látta, hogy egy piros ruhában van, és Anyu azt mondja neki, hogy ha tudja, hogy jön, akkor előbb hazajött volna. A Rózsika pedig azt válaszolta neki, hogy: Hazamentem... T_T

Rózsika remélem odafent sokkal boldogabb leszel, és már nincsenek fájdalmaid. Remélem találkozol Dominóval, a Mamával, a Papával és megmondod nekik, hogy szeretem őket. És Téged is Nagyon Szeretlek. Remélem a következő életedben boldogabb leszel. S azt is remélem, hogy azért itt is boldog voltál.
S született ma egy kis elefánt a budapesti állatkertben.