2013. február 6., szerda

Szörnyűséges nap

Azt hiszem jobban teszem ha kiírom magamból, mivel a gyomorgörcs szorongat és rettenetes hányingerem van, illetve fáj a szívem. Persze valószínűleg ezek csak képletes bajok, fantomfájdalmak, amik az igazi fájdalmamhoz társulnak.

Szegény Gergő meg teljesen kiütötte magát. Egy éjszaka nem alszok itt és képes csak három órákat aludni. Az előbb majdhogynem elájult, érte is aggódom.

Azt hiszem a mai napot nem könyvelhetem el túl sikeresnek. Meg amúgy sem a mostani időszakot.

A Rózsika már egy ideje bennt van a kórházban. Eredetileg a tüdejét mütőtték, de még ezenkívül egy csomó baja volt. Kétszer voltam bennt nála, utoljára már egészen jól volt, azt számolgatta, hogy mikor jöhet haza, meg úgy van, hogy majd elmegyünk az állatkertbe. Aztán este már rákötötték a lélegeztetőgépre, mert nem kapott levegőt. Azóta szörnyű bizonytalanságban lebegek. Nem merek bemenni, mert a kezem már a múltkor is olyan állapotba került, hogy csak nehézkesen tudtuk rendbe hozni. Meg állítólag nem is lehet bemenni, mert folyton alszik. Csak azt sajnálom, hogy nem tehetek semmit, plusz a várakozás a legrosszabb, hogy nem tudom mi fog történni. A tudatlanság a legrosszabb. Azért olvasom el a könyvek végét, és azért kezdem a filmeket a végükről, mert szeretem tudni mi hogyan alakul. Az életet is azért élem olyan nehézkesen, döcögve és ekcémával mert nem tudom mi fog történni. Néha elgondolkodok, hogy mi lenne ha tudnám, jó lenne az nekem vagy rossz? Mindenesetre a nagy halban is megmondták, hogy jó tudni a halálod okát, mert akkor tudod, hogy egyéb szorult helyzetekben nem fogsz meghalni. Én is szeretném tudni, hogy mi lesz velem. Mondjon bárki bármit, igenis hiszem, hogy ez a meglepetésekkel teli élet nem túl jó. Nem pontosan a halálomat, de néha tényleg jó lenne tudni, hogy mire számíthatok. A Rózsika erős, és küzd, de szegény annyira le van gyengülve, és annyira beteg, hogy tényleg már csak egy nagyobb fajta csoda segíthet. Talán van ilyen csoda. Mindenesetre ma kiderült, hogy vérfertőzést is kapott. Lehet, hogy az orvosok hibája, de mit számít már. Szeretném hinni, hogy vannak még csodák, még csak ha egy kis időre is, de velünk maradhatna, akármilyen önző kívánság is ez. Akárhogy is lesz, hiszem, hogy a Rózsikának az lesz a legjobb. De akkor is annyira nehéz elengedni. Annyira bízom benne, hogy még vele tölthetek egy rövid kis időt. Annyira bízom benne, hogy meggyógyul.

Ráadásul úgy volt, hogy ezen a héten szabadságon leszek, de fel lettem hívva és be lettem hívva, és annyira mondták, hogy nincsen munkaerő, hogy beleegyeztem, hogy bemegyek. De bánom, mert nincsen sok kedvem ilyen állapotban. Ráadásul el akartam utazni pihenni... És a szombat volt az egyetlen olyan nap, amit teljes egészében együtt tölthettem volna a Gergővel. Mert egész héten rohangáltunk ide oda. :(

Anyu is nagyon el van szomorodva. Ma elmentünk a westendbe, hogy egy kicsit elfelejtsük a dolgokat. Megkóstoltam a töltött krumplit, egész finom, még Anyunak is ízlett, pedig neki az ilyesmik nem szoktak. Csak azt sajnálta, hogy ő nem mexikóit evett. Aztán ittunk bubbletea-t mindketten, lehet, hogy én holnap is iszok. Teljesen rászoktam nyár óta.

Remélem minél előbb megérkeznek a lalaloopsyk és felvidítanak. Kicsit szánalmas, hogy vásárlásba folytom a bánatom, de még mindig jobb, mintha alkoholba folytanám. A loliruhák nézegetése és kiválasztása például egész jó terápiás módszer. Alkalmazni kellene.

Nincsenek megjegyzések: