My dear Kiara

Tegnap Kiara megkapta az új parókáját. Nagyon jól néz ki benne. *_* Vidámabb is lett tőle. :D Kapott egy bugyogót is, hogy ne az én gagyin megvarrt bugyim legyen rajta. :D Egész délelőtt vártuk a postást, de csak nem jött, nem csöngetett, mi meg azt hittük, hogy fog. Mikor elindultam munkába akkor néztük csak, hogy már be van dobva a postaládába valami. Kiara parókája volt az. :D Kiszedtük, elvittem magammal és a buszon nézegettem meg. :D

Nem néztek hülyének, áá, dehogy, amikor egy kis bugyogót szorongatva, meg az anyagát vizsgálgatva üldögéltem a buszon. :D

Kiara ugyan továbbra sem túlzottan fotógén, bár lehet, hogy inkább velem van a gond, viszont a teknősét még mindig imádja. Éjszakánként ugyan már nem az ágyon alszik, hanem a polcon, mert összekocólodik a haja.Viszont a nap többi percét együtt töltik. :D Gergő azt mondta, hogy pedig már egészen megszokta, hogy Kiara ott van az ágyban. :D Ahhoz képest, hogy egészen két hónappal ezelőttig félt a BJD-től. :D Ilyen hajjal viszont még neki is tetszik. :)

Olyan nagy volt az örömöm, hogy készítettem végre Kiarának egy karkötőt, meg egy nyakláncot. Eddig is tervbe volt véve, csak nem jutottam el odáig. De ma szerencsére volt egy kis időm. Viszont nem sokára megyek dolgozni. -.-

Kiara körül van véve teknősökkel, kis teknős, nagy teknős, gondolkodunk, hogy még egy kulcstartós tekit is kap, meg megkapja a szobájába a macikámat, hogy ne legyen egyedül. :D Többet kellene szegényt szeretgetnem. Bár ma meg tegnap extra adag kényeztetést kapott kárpotólva az utóbbi idők miatt.

Amúgy a parókája Dollmore-s, nagyon szép és puha. S tökéletes, boldog vagyok, hogy Kiara lassacskán olyan lesz, amilyennek anno megálmodtam. *_*

Hírek

Két napja végre elfogadták a regisztrálásomat DoA-ra. S annyira örülök neki! Lelkesen írogatom a posztokat, mert ha 40-et elérek, akkor már a Market Place-t is látni fogom. :D Mondjuk előbb gyűjtenem kellene némi pénzt... Ha eladom végre a piros ruhámat, akkor babaprojektbe fog menni, meg ezentúl minden pénz, amit kapok. :D Vagy félre tudok tenni. Nem kicsit vagyok bezsongva.

Tegnap feladták Kiara haját, meg bugyogóját. Elvileg megérkezik még a héten... Jó lenne. :) Már nagyon izgulok, hogy hogyan fog állni neki. Reménykedek, hogy ma meghozza a postás... A bugyi az meg bugyi. Kénytelen voltam venni neki egyet, mivel az amit varrtam, lássuk be, katasztrofális lett. :D

A napokban eszembe jutott, hogy kitalálok egy saját szuperhős karaktert. A sparban el is kezdtem írni a jellemét, a kinézetét, meg megterveztem a jelét. :D Meg a ruháját is természetesen. Tök jó lesz, akarok majd játszani fórumos szerepjátékot. :) Aztán lehet, hogy meg is csinálom babában, de az még a jövő zenéje. :)

Kaptam szabadságot két hetet, aminek nagyon örülök. A két év alatt még egyszer sem volt két hetem egybe. :D Minő öröm. :D Viszont lehet, hogy így ki kell hagynunk a levendulás talit, bár lehet, hogy nem. Max átmegyünk balcsiról Tihanyba és eltöltünk ott egy napot. :) Bár az nem levendula fesztivál. :(

Beleszerettem egy babába (vagy inkább még egybe? :D), de sajnos 2009-ben adták ki event fejként és már nem gyártják. :( Azért reménykedem benne, hogy találok majd valahol egyet. ^^

Na, még pár hétig dolgozok, ezen a héten hat napot (T_T), aztán szabadság. ^^ A tervek: lehet, hogy megyünk balcsira, de csak kettecskén, találkozok Takival és végre kimegyünk a margitszigetre, jön haza Gigi és megyünk szegedre BJD talira, meg találkozok Tomival és Bogival, ami tök jó lesz. :) Már nagyon várom, tartalmas szabadságnak ígérkezik. :) S remélhetőleg végre eljutok oda, hogy varrok Kiarának valamit. ^^

The great Gatsby

Most, hogy neki állt korogni a gyomrom és hajat is mostam, úgy döntöttem, hogy megírom a kritikát a legújabb kedvenc filmemről, A nagy Gatsby-ről.

Mivel jobban szeretek jeleneteket kiragadni a filmből és nem csak úgy a plakátot betenni leszedtem a googleról a kedvenc képeimet. :)

A történet röviden annyi, hogy főhősünk leír egy történetet (akárcsak a Moulin Rouge-ban), egy titokzatos emberről, akiről kiderül, hogy annyira mégsem titokzatos, csak múltmániás. Szóval főhősünk beköltözik egy gazdag ember cselédházába (a szomszédja lesz), aztán összebarátkoznak. Többet nem tudok írni a történetről spoiler nélkül, így legyen elég ennyi. Érdemes megnézni.

Ha gonosz lennék azt írnám, hogy ez egy Moulin Rouge koppintás és igazam is lenne. (Azt leszámítva, hogy utólag megnéztem a Moulin Rouge-t és rájöttem, hogy ebben a történetben a karakterek sokkal jobban ki vannak dolgozva.) De mivel ugyanez a rendező készítette, nem lehet koppintásnak nevezni. Elvégre ki koppintana a saját művéről? Mindenesetre aki azt állította a filmről, hogy unalmas az valószínűleg egy felszínes, begyepesedett ember, vagy csak alszik a művészfilmeken. Mert A nagy Gatsby művészfilm lett ízig vérig. De imádtam. Minden egyes pillanatát. Akik a Moulin Rouge-t szerették, azoknak ez a film sem fog csalódást okozni, sőt talán még kevésbé, mert ezúttal a film nem tartalmaz dalbetéteket. Viszont nem tévedtem nagyot, amikor azt képzeltem róla a trailerek alapján, hogy musical. A zene ugyanúgy szerves része a filmnek itt is, mint a Moulin Rouge-ban. A látványvilág gyönyörű és Dicaprio nagyon jól játszik, bár mit vártam tőle. :D

Mivel nem szeretnék eme műről óhimnuszokat zengeni, mert azért van néhány idegesítő kérdés is.

SPOILER!

1. Utálom a szomorú végét. Bár ha jobban belegondolok így tökéletes, mert Gatsby utólag már csak szenvedett volna, így viszont azzal a tudattal halt meg, hogy Daisy hívja. 

2. A csaj nagyon idegesítő volt. Ahányszor szembesültem vele, meg a férjével konkrétan legszívesebben lehánytam volna a vásznat.

3. Abszolút megértem, hogy az író, akinek valamiért nem jut eszembe a neve, miért őrült meg a végén és kezdett el undorodni mindenkitől és mindentől.

SPOILER VÉGE!

De a lényeg a lényeg, hogy nekem nagyon tetszett a film, bármikor újra végignézném. Humort is vittek bele, elegendő dráma is van ahhoz, hogy nekem ne forduljon fel tőle a gyomrom. Valamiért nem szeretem a vígjátékokat. S a látvány... S azok a zenék... *_* Mindenki takarodjon a moziba. :D

S Lana Del Rey... *_*

10. hónapforduló meg Démon :D

Az egész úgy kezdődött, hogy kitaláltam, hogy másszunk fel 10. hónapforduló alkalmából a gellért hegyre, de aztán valamiért ebből az lett, hogy inkább a várba. De itthon flekken volt, meg minden, úgyhogy csak olyan negyed öt tájékán indultunk el, közben hívott Démon is, így vele futottunk össze a westendben. Ahol mindenféle nyüglődés után vettünk egy KFC-s poharat. Aztán kimentünk fotózkodni. :D Slusszpoén, hogy ott fotózkodtunk, ahol Liáék is aznap. :D

Ez egy tipikus fej tőlem. :D Muszáj volt beraknom. :D

Egy szexi KFC-s képet akartam készítettni a Gergővel, mire elkezdett hülyeségeket beszélni. XD

Én meg elkezdtem röhögni...

S megpróbáltam nem nevetni de nem sikerült, úgyhogy...

A végén már hangosan röhögtem. :D

Azért csak sikerült összehoznunk egy képet. :D

Lementünk a helyre megnézni a viszonyokat, meg felszedni a seregtáskánkat és onnan indultunk tovább. Úgy terveztük, hogy a várba megyünk, így a margitsziget előtt felszálltunk a 2-es villamospótlóra. Onnan át a villamosra és már ott is voltunk a hídnál.

Amikor átmentünk megint bennem volt, hogy fel akarok mászni az alagút tetejére, ezért felmentünk. Tök jó volt. Nagyon szép a kilátás. Aztán megnéztük felülről a siklót is, és tovább mentünk a várba. Nagyon jó kedvem volt, még helyi tudósítást is készítettem, amin a hangom nagyon brutál volt. :D

Démon és a kilátás, tök jó. :)

Ichi a világ tetején. :D

Gondolj barackra...

10. hónapfordulós képek...

S a szökőkút...

Nagy nehezen megszületett ez a bejegyzés is, mostanában gondjaim vannak a képfeltöltővel. :(

A várban láttuk, hogy jön felénk a vihar és bevártuk. :D Aztán már sietősebbre fogtuk a dolgot, és elmentünk a Battyhány térre. Ott elmentünk a Nagyi palacsintázójába, ami nekem nagyon tetszett. Fogok még odamenni. :)

Blumm... Blumm... Blumm...

Geoffry Chaucer azt mondta: "Az idő begyógyítja a sebeket." 

De azt nem említette, hogy azok a sebek milyen hegeket hagynak maguk után.

A fájdalmas dolgok maradandó nyomot hagynak bennünk. 

Nem feltétlenül fájnak még, de mindig ott lesznek emlékeztetőként, mint egy sebhely.

S ahogy múlik az idő az emlékek talán megfakulnak...

De a hegek mindig ott lesznek, hogy emlékeztessenek arra, mi történt, mit éltünk meg, mit éltünk túl.

Egy ideig komolyan azon gondolkodtam, hogy befejezem a blogírást, mert semmi értelme sincsen. De aztán rádöbbentem, hogy szeretem visszaolvasgatni a boldog és nem boldog emlékeimet egyaránt. Viszont nincs szükségem ennyi blogra már, úgyhogy kinézetet váltok és mindent ide fogok írni, talán a lolis blogomat meghagyom amolyan aloldalnak. 

Ezzel egyidejűleg elkezdődött a tavaszi depresszióm is. Tök jó nekem. :D Úgyhogy most újra Lana Del Rey-t hallgatok, meg Utada Hikaru-t. Valójában semmi okom sincsen a depresszióra, mert boldog vagyok, de néha megesik az ilyesmi. Velem meg pláne. Szeretem Lana Del Rey-t. Szép dalai vannak. 

Amúgy említettem már, hogy mennyire utálom az olyan sorozatokat, mint a Carrie naplója? Esküszöm ennél idegesítőbb dolog nincsen. A főhősnő folyton azon nyafog, hogy mennyire hiányzik neki az ő hős lovagja, meg mennyire szerelmes belé. Ehhez képest folyton folyvást azt vágja a fejéhez, hogy nem illenek össze és inkább szakítsanak. S amikor ezt már huszadjára is eljátsszák, akkor a hőslovag csinál valami marhaságot. Tiszta Chuck Bass szindróma. Lefekszem azzal a csajjal, aki éppen kéznél van. Gratulálok. Ez tökéletes taktika, hogy visszaszerezzük életünk szerelmét, mert természetesen az igazság kiderül. Basszus, inkább rettegek a Hannibálon. Szeretnék egy igazi jó szerelmes filmet nézni. T_T Amiben nem hülyék a főszereplők. Hanem egyszerűek, mint egy bot.

Örülök, hogy ezt az értelmes bejegyzést megírhattam.