Oké. Ma szörnyű napom volt. Reggel bementem dolgozni és beraktak a tésztásokhoz. T_T Ahol csak pasik vannak, ráadásul én azokat alapból utálom, mert van köztük egy... két... khmm... Hát szóval nem egy kedves társaság. ^^" S nevettek rajtam (pontosan nem értettem, hogy miért is), talán mert olyan félénk és tehetetlenke vagyok, s ennek tetejére még morci arcot is vágok egész nap. Na jó, de ez még nem ok arra, hogy rajtam röhögjenek. >.< Aztán elküldtek mák és diótölteléket méregetni, amit én tökéletesen meg is csináltam. Még a hűtőbe is bepakoltam, pedig igazán nem volt könnyű a kb. 25 kg-os mákos láda... T^T De azt is megoldottam csak, hogy örüljenek. Naná, hogy nem örültek. Végül is azt mondták, hogy nincs munka, menjek és szóljak a főnöknek... Most nem tudom, hogy tényleg nem volt e... Mindenesetre gyorsan elhúztam a csíkot, természetesen ezen is nevettek ("Milyen gyorsan beleegyezett." - mondván). Nya szóvaaaal... Izzzzéééé... De akkor is!!! S különben is... ÁÁÁ!!! Hirtelen úgy éreztem, hogy engem ott mindenki utál, pedig nem is. Általában rendesek velem. Még jó, hogy ezt a szívózást nem csak velem csinálják, hanem a többiekkel is... Nem is tudom. Lehet, hogy ez hozzátartozik a munkatársakhoz. Azt nem szeretem, amikor a többi embert is kidumálják a háta mögött. És igen. Kétszínűek, bárki bármit is mondd. És minden ember kétszínű. Amit meg is tudok érteni ebben az országban. De azért mégiscsak... Fele-baráti szeretetről még nem hallott senki?!? oO*angst* *angst*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése