2010. május 31., hétfő

Esti mese I.

Korán reggel Barbara hercegkisasszony és udvari főcukrász (ki elnyerte a Lovagrendes cukrászcímet) arra ébred fel, hogy az ablakon besütkérező napfény megcirógatja arcát. Vígan felöltözik csodálatos pónis halványkék JSK-ba (amely mindig Mary Poppins-ra emlékezteti, ezért vígan dúdolni kezdi az Egy kiskanál cukorral jobban lemegy az orvosság című dalt...), majd virágos köténykét vesz fel hozzá. Elindul a konyha irányába, ahol ma megméretettés vár rá, ismét bizonyítania kell. Természetesen Barbara hercegkisasszonynak meg sem kottyanhat egy ilyesmi "vizsga". Boldogan dúdolva belép a konyhába, ahol mindenki boldogan köszönti őt. Odasétál az asztalhoz, melyen a verseny tételei sorakoznak szépen, katonásan. Laza, könnyed mozdulattal kihúz egy borítékot, megnézi... S természetesen az van benne, amit mindig is elszeretett volna készíteni. Boldogan meg fogja kincsesládikóját és a Szent Marcipánformázó készletet, majd szivárvány színekben pompázó márványasztalához sétál. Könnyed mozdulatokkal elkészíti a Rotschild piskóta alapját, majd tökéletes formákat dresszíroz a papírozott sütőpléhre. Ezután lazán begyúrja a linzertésztát és aranyos kosárkákat készít a gyümölcskosarakhoz. Mindene csodálatosan szép lesz, tökéletes, s mindeközben csodálattal határos módon nem koszolja össze gyönyörű ruhácskáját. Ugyan miért is tenné, hiszen tündérpor lengi körül és vigyáz rá. Előveszi a hűtőből tökéletes tortácskáját, majd a napocskasárga marcipánnal beburkolja. A türkizszínű virágokból rak az oldalára, a tetejére pedig egy irtó édes virágocskát készít lila bibével, zöld szárral. A torta oldalára glazúr díszeket készít, majd az alját körbefonja. Minden tökéletes lett és természetesen Barbara hercegkisasszony és udvari főcukrász (ki elnyerte a Lovagrendes cukrászcímet) ismét győzött.

Mese vége - Jó éjszakát! ^^

Nincsenek megjegyzések: