Megvilágosodás :D

Épp most jöttem rá egy nagyon fontos dologra. Nekem a dolgokat ugyan sokáig kell tanulnom, de ha egyszer elsajátítom, akkor nagyon elsajátítom. Van aki egyből ráérez a sütemény készítésre, vagy bármi másra, ezt hívják tehetségnek. S vannak olyanok, mint én, akiknek egy csomó idő kell, mire megtanulnak egy dolgot. Nagyjából négy évvel ezelőtt tettem le nagy nehezen a cukrász vizsgámat, azóta sok mindent készítettem itthon, bejglit legalább 30 darabot. S mostanra jutottam el oda, hogy mérleg nélkül rakom a hozzávalókat, és tökéletes tésztát tudok gyúrni. Eddig soha nem akart összeállni, vagy más gondja volt. De a mostani tökéletes lett. *_* Bár görcsölni sem szabad, meg ragaszkodni a hozzávalókhoz, mert azzal is el lehet rontani. Arra jutottam, hogy mindennek lelke van és ha nem teljes nyugalomban készítem el a dolgokat, akkor nem tudok tökéletes eredményt sem felmutatni. Lehet, hogy a volt matek tanáromnak igaza volt, miszerint olyan vagyok, mint az elefánt, lassan tanulok, és gyorsan felejtek, viszont a másik részében nem is volt igaza. :D Csupán idő kell nekem ahhoz, hogy átérezzem a dolgokat, nekem nem megy csak úgy pikk pakkra, ha stresszelnek, akkor pedig pláne nem. Észrevettem már, hogy a középsuliban a fejembe akarták verni az angolt, de el kellett telnie három évnek legalább ahhoz, hogy arra a szintre jussak, hogy megértem az angolt. Lehet, hogy ehhez hozzájárult az is, hogy sok sorozatot néztem angolul, magyar felirattal és elsajátítottam a szlenget, de itt is igaz, hogy idő kell, hogy felfogjam és leülepedjenek a dolgok. Szóval van még remény, tanulékony vagyok. :D