Szerintem ez nálam csak a hűség... Túlzottan ragaszkodom a dolgokhoz, emberekhez. Pedig meg kellene tanulnom elengedni őket, és túl lépni rajtuk. Világ életemben hűséges, becsületes, kedves voltam, de mindig megkaptam érte a magamét. Talán változtatnom kellene rajta, és nem ennyire kedvesnek lenni. Mert ezzel nem tudok tiszteletet kivívni magamnak.
Sokszor eszembe jut a Rózsika, mert nagyon hiányzik. Elgondolkodom, hogy mit tenne ő a helyembe, de biztosan talpra esne, mert ő mindig is talpra esett. Elhatároztam, hogy nem sírok többet, hanem megpróbálok vidám és nyugodt maradni és harcolni, mint a berber oroszlán. Mert a Rózsika is ezt tenné, és én nem vagyok egyedül.
Sokan mellettem állnak és szeretnek, még ha csak a távolból is. Hálás vagyok, hogy ennyien vigyáznak rám, mert én egyedül nem maradnék életben. Túl gyenge vagyok hozzá. S ha belegondolok mennyi fájdalmat kell még elviselnem az életben csak extrán gyenge leszek.
Szánalmasnak tartom magam, mert ezek mind mind semmiségek. Egészséges vagyok, van családom, vannak barátaim, vannak akik támogatnak. Éppen ezért nem szabad félnem. Csak erősnek kell lennem, olyannak, amilyen a Rózsika volt, és akkor minden rendben lesz... S elhiszem, hogy jól döntöttem.
Ha az eddigi életemet nézem, nem bántam meg semmit. Minden úgy alakult, ahogy kellett neki és jó ez így. Nem mennék vissza, hogy változtassak rajta. Mert minden kellett hozzá, hogy ilyen legyek most. S én hiszem, hogy egy pozitív személyiséggé váltam.
Mindig azt reméljük,
hogy valaki más
tudja a választ.
Valahol máshol jobb lesz,
valamikor minden jóra fordul.
Az igazság az, hogy hogy senki sem tudja a választ,
sehol sem lesz jobb,
és minden úgy fordult, ahogy fordulnia kellett.
A választ magadban keresd:
te tudod, ki vagy és te tudod, mit akarsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése